Venyige Sándor
hivatalos honlap: http://www.sandorvenyige.com
Magyar-történelem szakos tanárként végzett Nyíregyházán. Aktív pályáját
pályaelhagyóként kezdte - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.
1989-ben Gaál Erzsébet kezei alatt, mint gyakorlatos színész. Sok mindennel
foglalkozott az elmúlt egy évtizedben, egy valami azonban minden tevékenység
fókuszában ott állt: a SZÍNHÁZ.
Volt rendezőasszisztens, író, konferanszié, foglalkozott rádiózással,
televíziózással, újságírással, zenéléssel, rendezéssel, de tanított
drámapedagógiát, hatáselemzést és színészmesterséget is.
1997-ben barátjával, Molnár Lászlóval megalapította a Musical Színházat, mely
magánvállalkozás; Magyarország egyetlen produkciós színháza. Több külföldi
turnén is részt vett, valamint megkapta A notre-dame-i toronyőr egyik főszerepét
külföldön.
Főbb színházi szerepei:
- Virág (Rémségek kicsiny boltja)
- Peron (Evita)
- Pilátus (Jézus Krisztus Szupersztár)
- Püspök (Jeanne d'Arc)
- Stride (Jekyll és Hyde)
- Frollo (Der Glöckner von Notre Dame)
- John (Miss Saigon)
Interjú (2005. január)
K: Részt vettél a Musical Színház megalapításában, és mind itthon, mind
külföldön szerepeltél darabokban. Mindig színészi pályára készültél?
V: Soha. Most sem azt képzelem, szerintem nem vagyok színész.
K: Akkor hogy jött ez a foglalkozás?
V: Én történelem szakon végeztem Nyíregyházán, és amikor másodévesek voltunk,
akkor csináltunk egy darabot, és érdekelt a színház. Egyre inkább érdekelni
kezdtek a miértek, nagyon érdekes volt, és eddig ismeretlen terület a számomra.
Amikor harmadéves voltam, Gál Erzsébet rendezett egy darabot, az alternatív
színház nagyon jó formáját kezdte el megvalósítani Nyíregyházán, és belekerültem
az első nagy rendezésébe. Utána ottragadtam a színházban, és mielőtt elkezdtem
volna tanítani, szerződést kaptam. Nem igazán tartom magam színésznek, ezért
foglalkozok dramaturgiával, rendezőasszisztens vagyok néha, és vannak darabjaim.
Most írom a negyedik darabot a Szegedi Színháznak. Aztán egyszer csak azon
kaptam magam, hogy Molnár Lacival alapítottunk egy színházat a musical
műfajában, ami abszolút távol állt tőlem, aztán egyre inkább megszerettem. Aztán
azt vettem észre, hogy Németországban vagyok musicalszínész egy francia
romantikus drámából írt darabban, Olaszországban éneklek németül és
Svédországban angolul, ez a Der Glöckner von Notre-Dame.
K: A Musical Színház hogy jött, Molnár Lászlóval hogyan ismerkedtél meg?
V: Verebes István lejött Molnár Lászlóval '96-ban Nyíregyházára, jó kapcsolat
alakult ki. Molnár László az az ember, aki keményen kiáll igazáért, ami nekem
nagyon szimpatikus volt, a színjátszásról érvényes és remek elképzelései voltak.
Miután megcsináltuk az Evitát utána céget alapítottunk.
K: A Jekyll és Hyde kinek a döntése volt?
V: Verebes látta kint New Yorkban, ő elhozta a cd-t, mert úgy gondolta,
hogy ezt meg kell csinálni (ő akkor Nyíregyházán volt igazgató) és Lacinak
eljátszani. Végül úgy döntöttünk, hogy nem kéne egyből ezt, inkább egy ismertebb
darabot kéne színre vinni. Miután a Szupersztárt megcsináltuk, jöhetett a Jekyll.
K: Összesen hány helyen játszottátok a Jekyllt?
V: Békéscsabán 25-ször, Nyíregyházi Szabadtéri Színpadon 6-szor, Szegedi Nemzeti
Színház 20-szor, Tháliában kb. 15-ször, Tatán játszottuk 1-szer, és végül
Zuglóban.
K: Stride szerepe hogy jött?
V: Kezdődött Peron szerepével, utána Molnár mondta, hogy szerinte nekem el kéne
játszanom Pilátust. A Jekyllnél úgy tartottam, hogy nem nekem való szerep, de
végül hagytam rábeszélni magam.
K: A szövegkönyv egy részét te fordítottad. A Jekyllről, mint darab, mit
gondolsz?
V: Azt gondolom, hogy az utóbbi idők egyik legjobb musicale. A Murder,
murder!-ről például azt gondolom, hogy a világ musicaleinek egyik legtutibb
tömegszáma, annál jobbat nem lehet írni- igaz, van benne öt gyilkosság. A darab
félelmetessége, amit át kellett vinni, az engem lenyűgözött. Az, hogy az emberi
lélek kettőssége... erről mindenki tud, bármelyik néző magára értheti a darabot.
Klasszikus musicalkörnyezetbe van téve, a történet 1800-as években játszódik. A
darabban meglévő folyamatos kettősség mesterszintre emeli a darabot.
Dramaturgiailag ez egy nagyon jól felépített történet. Egyetlen pici
szépséghibája, hogy nagyon hosszú az expoziciója, elég későn kezdődik a darab.
Ezért húztuk ki a Who I am-et (Kit látsz bennem), de a Girls of the Nigh-nak
(Sose sírhatsz, ha fáj...) benne kellett maradni, mert a világ leggyönyörűbb női
száma, de az I need to know (Tudnom kell) ki lett húzva.
K: Eléggé zavarba ejtett az, hogy a magyar darabban lévő számok egyetlen
eddigivel sem egyeznek teljesen, habár hallottam, hogy mind az amerikai, mind a
német benne van.
V: Ezt úgy kell elképzelni, hogy mi elég sok anyagból dolgoztunk. Volt az
Anthony Warlow-os cd, volt az OBC, aztán megkaptuk a kottát (szövegkönyvet és
zongorakivonatot), ebből tettük össze a darabot, ami a magyar ízlésnek is meg
kellett feleljen. Nagy segítséget adott Valla Attila a hihetetlen fordításával,
rengeteg munka volt benne.
K: Molnár László rendezte, beleszóltál-e?
V: Nem, ez teljes egészében rátartozott. Most már én is rendezek, Laci munkájába
amúgy sem szóltam volna bele. A New York-i előadást hűen követtük, csak
minimális változást alkalmaztunk.
K: Februárban fellépett Balog János, mint Jekyll, akkor te már nem voltál a
társulatnál- tudtál róla?
V: Kétszer is tartottunk meghallgatást, így tudtam róla, abszolút neki való
szerep. Felmerült még Kaszás és Hevesi Tamás neve.
K: Kezdet kezdetén felmerül, hogy nem adhatjátok a darabot, mert amatőr a
társulat. Elképzelhető lett volna, hogy emiatt nem kerül színre?
V: Nem. Amikor kint meghoznak egy döntést, utána már csak az anyagiakon múlik.
K: A Notre-Dame-i toronyőr hogy jött?
V: Kellett kint egy bariton, elküldtem egy cd-t, és az alapján meggyőztem őket.
K: Külföldön játszol még valamit?
V: Nem. Régebben volt musicalest, táncshow, hajón éneklés...
K: Mit énekeltél?
V: Glöcknerből a Maske-t, a Tanz der Vampire-ből három számot (annak idején
Hamburgban láttam).
K: Készülsz valamilyen szereppel?
V: Most nem, nem hiszem, hogy vállalnék újabb szerepet.
Köszönöm a rám szakított időt.