Népszava Online

2004.4.2316:50

 

Egyetlen támogatónk: a néző

A Stefánia úti színházteremben található az ország egyetlen, semmiféle állami vagy önkormányzati támogatásban nem részesülő, magánvállalkozásban működő musical színháza. Hat éve alakultak. Egy éve sikerült megegyezniük a honvédséggel és ennek köszönhetően állandó helyük lett. Molnár Lászlóval a színház tulajdonosával, igazgatójával, rendezőjével és színészével beszélgettünk

 

 

- Hagyományok nélküli vállalkozásba fogtak. Hogyan kezdődött ?
- Nyíregyházi színészként egy tavaszi napon Verebes István igazgatómmal sétáltunk. A színház melletti parkban állt egy nagy szabadtéri színpad. Verebes egyszercsak azt mondta, készítsek el oda egy produkciót. Így született meg az Evita és ezzel együtt a Musical Színház. Később újabb előadásokat hoztunk létre, több színházban is szerepeltünk. Utazgattunk ide-oda. A nyár most is egyfajta utazással telik majd el, a négy éve színpadra állított Jézus Krisztus Szupersztárt Egerben és Esztergomban játsszuk. Tavaly ezzel szerepeltünk Szegeden a Dóm téren. Ez azért nagy dolog, mert a szabadtéri játékok hetven éve alatt előttünk egyetlen magánszínház sem jelent meg.
- Magánszínház vezetőjeként ideje egy része nyilván az ügyek intézésével telik el, a korábbiaknál kevesebbet játszik
- Most már elsősorban színházvezető vagyok. Az embernek bizonyos dolgokat fel kell áldoznia azért, hogy más száz százalékosan működjön. Úgy gondolom akadnak olyan színészek, énekesek, mint én. Nem vagyok hiú. Nekem az az érdekem, hogy a színházam jól menjen. Nincs támogatónk, csak a jegybevételből élünk. Ez valahol jó és rossz is. Mi rögtön látjuk azt, hogy jó-e a produkcióink, megnézik-e vagy nem.
- A musical ráadásul költséges műfaj. Hogy bírják finanszírozni?
- A saját pénzemet fektettem be. Kölcsönöket vettem fel, voltak tartozásaim. Hála istennek, évek alatt jövedelmezőek lesznek az előadások. De nem egy év alatt, négy-öt év kell hozzá. Olyan embereket keresünk és talán már fogunk is találni, mint a filmproducerek. A film nyereségének bizonyos százalékát megkapják. Ez így megy jobb helyeken a színházi világban is. Ez a színház jövője.
- Mennyivel keres többet mondjuk az Operett Színházban egy musical színész?
- Az állami finanszírozásnál nem gond kifizetni a mi gázsink háromszorosát sem. Nálunk a jegybevétel határozza meg, hogy mennyit tudunk fizetni.
- Külön gondot jelenthet a drága jogdíj megszerzése is.
- Valóban nagyon komoly jogdíjakat kell fizetni. De nemcsak a jogdíjak drágák, hanem az előadás kiállítása, a jelmezek, a díszlet. Ide fények, lámpák kellenek, minden ami a látványt szolgálja. Zenekar és tánckar is szükséges. A hat év alatt szerencsére mindig visszaforgattam azokat a pénzeket, amelyeket kereshettem volna. Már sokkal jobb autóm is lehetne, de inkább legyen jobb a hangosításom, világításom. Intelligens lámpákkal és digitális hangtechnikával rendelkezünk, huszonnégy, a világ legjobb fejeivel ellátott mikroportunk van.
- Hogyan alakult ki a műsoruk, hiszen játsszák a Best of Broadwayt, A kis herceget, a Jézus Krisztus Szupersztárt, a Mezítláb a parkban, valamint a Jekyll és Hyde című darabot is?
- Amikor idekerültünk két műsorunk volt, a Best of Broadway és a Jekyll és Hyde. Ez kevésnek bizonyult, de mivel magánvállalkozásunkban nem volt több pénz arra, hogy nagy kiállítású darabokat állítsunk színpadra, ezért úgy döntöttem, hogy A kis herceget és a Mezítláb a parkbant még be fogjuk mutatni. Persze tanácsokat is megfogadtam, az ügyvezető igazgatóm Galambos Zoltán nagyon sokat tesz azért, hogy a színház nagyon jól működjön. Sikerült a Mezitláb a parkbanhoz hazai sztárokat megnyernem, Pécsi Ildikót, Koncz Gábort, Pikali Gerdát és Kautzky Armandot.
- Mi lesz a következő bemutatójuk?
- A Vörös Pimpernel. Végre egy igazi musical vígjáték. Méltán volt Amerikában óriási sikere. Nagyon nehéz produkció, sok színész, jó énekes kell hozzá. Ősbemutató lesz, mert olyan darabokat akarok behozni, melyeket idehaza még nem játszottak. Kocsi Tibor