Népszava Online |
2004.4.2316:50 |
Egyetlen támogatónk: a néző
A Stefánia úti színházteremben található az ország egyetlen, semmiféle állami vagy önkormányzati támogatásban nem részesülő, magánvállalkozásban működő musical színháza. Hat éve alakultak. Egy éve sikerült megegyezniük a honvédséggel és ennek köszönhetően állandó helyük lett. Molnár Lászlóval a színház tulajdonosával, igazgatójával, rendezőjével és színészével beszélgettünk
- Hagyományok nélküli
vállalkozásba fogtak. Hogyan kezdődött ?
- Nyíregyházi színészként egy tavaszi napon Verebes István igazgatómmal
sétáltunk. A színház melletti parkban állt egy nagy szabadtéri színpad.
Verebes egyszercsak azt mondta, készítsek el oda
egy produkciót. Így született meg az Evita és
ezzel együtt a Musical Színház. Később újabb előadásokat hoztunk létre, több
színházban is szerepeltünk. Utazgattunk ide-oda. A nyár most is egyfajta
utazással telik majd el, a négy éve színpadra állított Jézus Krisztus
Szupersztárt Egerben és Esztergomban játsszuk. Tavaly ezzel szerepeltünk
Szegeden a Dóm téren. Ez azért nagy dolog, mert a
szabadtéri játékok hetven éve alatt előttünk egyetlen magánszínház sem jelent
meg.
- Magánszínház vezetőjeként ideje egy része nyilván az ügyek intézésével telik
el, a korábbiaknál kevesebbet játszik
- Most már elsősorban színházvezető vagyok. Az embernek bizonyos dolgokat fel
kell áldoznia azért, hogy más száz százalékosan működjön. Úgy
gondolom akadnak olyan színészek, énekesek, mint
én. Nem vagyok hiú. Nekem az az érdekem, hogy a
színházam jól menjen. Nincs támogatónk, csak a jegybevételből élünk. Ez
valahol jó és rossz is. Mi rögtön látjuk azt, hogy jó-e a produkcióink,
megnézik-e vagy nem.
- A musical ráadásul költséges műfaj. Hogy bírják finanszírozni?
- A saját pénzemet fektettem be. Kölcsönöket vettem fel, voltak tartozásaim.
Hála istennek, évek alatt jövedelmezőek lesznek az előadások. De nem egy év
alatt, négy-öt év kell hozzá. Olyan embereket keresünk és talán már fogunk is
találni, mint a filmproducerek. A film nyereségének bizonyos százalékát
megkapják. Ez így megy jobb helyeken a színházi világban is. Ez a színház
jövője.
- Mennyivel keres többet mondjuk az Operett
Színházban egy musical színész?
- Az állami finanszírozásnál nem gond kifizetni a mi gázsink háromszorosát
sem. Nálunk a jegybevétel határozza meg, hogy mennyit tudunk fizetni.
- Külön gondot jelenthet a drága jogdíj megszerzése is.
- Valóban nagyon komoly jogdíjakat kell fizetni. De nemcsak a jogdíjak drágák,
hanem az előadás kiállítása, a jelmezek, a díszlet. Ide fények, lámpák
kellenek, minden ami a látványt szolgálja. Zenekar
és tánckar is szükséges. A hat év alatt szerencsére mindig visszaforgattam
azokat a pénzeket, amelyeket kereshettem volna. Már sokkal jobb autóm is
lehetne, de inkább legyen jobb a hangosításom, világításom. Intelligens
lámpákkal és digitális hangtechnikával rendelkezünk, huszonnégy, a világ
legjobb fejeivel ellátott mikroportunk van.
- Hogyan alakult ki a műsoruk, hiszen játsszák a Best
of Broadwayt, A kis
herceget, a Jézus Krisztus Szupersztárt, a Mezítláb a parkban, valamint a
Jekyll és Hyde című darabot is?
- Amikor idekerültünk két műsorunk volt, a Best
of Broadway és a Jekyll és Hyde. Ez kevésnek
bizonyult, de mivel magánvállalkozásunkban nem volt több pénz arra, hogy nagy
kiállítású darabokat állítsunk színpadra, ezért úgy döntöttem, hogy
A kis herceget és a Mezítláb a
parkbant még be fogjuk mutatni. Persze tanácsokat is megfogadtam, az
ügyvezető igazgatóm Galambos Zoltán nagyon sokat tesz azért, hogy a színház
nagyon jól működjön. Sikerült a Mezitláb a
parkbanhoz hazai sztárokat megnyernem, Pécsi
Ildikót, Koncz Gábort, Pikali
Gerdát és Kautzky Armandot.
- Mi lesz a következő bemutatójuk?
- A Vörös Pimpernel. Végre egy igazi musical
vígjáték. Méltán volt Amerikában óriási sikere. Nagyon nehéz produkció, sok
színész, jó énekes kell hozzá. Ősbemutató lesz, mert olyan darabokat akarok
behozni, melyeket idehaza még nem játszottak. Kocsi Tibor